Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Szep szerelmes versek, írójuk maga az egyszerű ember.

2008.03.22

 

   

A lényed megbabonázott

Mióta elmentél, a fényképed itt áll az asztalon.
Minden este könnyes szemmel bámulom.
Elmerengek az arcvonásodon,
Amint az alkony bekukkant az ablakon.
Szemed fénylő sugarát fürkészve,
Végig simítom ujjaim az arcodon.
Gondolataim hozzád repítenek.
Szavaid lágyan simogatnak,
Mint tavaszi szellő a bontakozó
Márciusi tavaszt. Még mindig szeretlek.
Bocsájtsd ezt meg nekem.

Voltam

Voltam egyedül,
Voltam mindenütt.
Voltam szerelmes,
Voltam boldogtalan.
Voltam veled,
Voltam nélküled.

Voltam valamikor,
Szerelmes beléd.
Voltál hozzám hű,
De csak a leg elején.

Voltam veled mert szerettelek,
Veled vagyok még mindig,
Mert Szeretlek.

A rosszat feledni soha nem lehet,
A fájdalmat mit adtál nekem,
Nem feledhetem.

Szerettél???
Kérdem tőled!
Szerettél valaha,ugy engemet mint ahogyan én téged?
Nem hinném.
Mert így embert,mint tégedet,
Soha nem fogok szeretni.

S amekkora fájdalmat adtál nekem,
így most már tégedet sem.
Nem nézek rád,
Ne lásd könnyes szememet.

Ne lásd,ahogyan sírok érted.
Lásd azt,hogy jobb így nekem.
Ha Te már nem vagy mellettem.

"Titkon utánad vágyom,
Titkon álmaid járom,
Kivánom legyél mellettem,
Kivánom szeress egyetlen,
Nélküled járom utaim,
Nélküled várom kudarcaim."


 

"Már nem fog kéz lágyan kezet,

Az ölelésed szinte már csak emlékezet.

A szó is már néha néma, s értelmetlen,

Pillantásod még maradt, de kérlelhetetlen.

A pillanatok, estek, a semmibe zuhannak,

Próbálkozás szavaim dadognak.

Gyötörnek lázas kétségek,

Már teljesen kiégek.

Ősi bizalommal mégis neved dadogom,

Talán még felragyog nálad a csillagom."


 

 

"Sajogva mardossa fájdalom szívemet,
mert hiányod szerelmem nehezen viselem.
De a gondolat,és az érzés,hogy szeretsz

enyhíti fájdalmát,bánatát szívemnek.

Szivem,sziveddel lágyan összedobban,
szeretlek szerelmem napról napra jobban!
Van egy gondolat,egy csodás érzés ,
mely itt él a sziv legmélyén.

Mindig élni fog és élteti a reményt,
mely tündököl a jövő egén.
Hirdeti,hogy szerelmünk nem hal meg SOHA.
Szerelmünk ÖRÖK,de sajnos nem gondtalan"


 

 

"Hangtalan,néma,könnytelen fájdalom,
A semmibe merengve Rólad álmodom,
S várok egy szót,egy apró jelet,
S vállamon érzem még vigasztaló kezed.
Emlékeid börtönébe zárva hideg az éjszaka,
S a rácsok közt felzokog a fájó szív szava.
Érted kiált,hív,neved sírja az égre,
Majd fájva,megtörve elalszik végre.
De álomtalan az álom,nem ad már békét,
Ma éjjel nem hozza a fájdalom végét.
Csak furcsa lebegés,élet vagy halál...
E szívnek Kincsem,mindegy ezután,
Hisz nélküled csak holtan élhetek,
Tudod,mint a filmeken a szellemek...
De örzöm még a lángot,bennem él az eskünk,
mit szavak nélkül, egymásnak tettünk.
Az égen még látom szerelmünk csillagát,
Kettőnkért ég,sosem hal meg talán...
Esküm él,míg szívem fájva dobog,
A meggyújtott láng örökké lobog.
Kérj még belőle,vedd el,hisz Tiéd,
Szoríts Magadhoz...szeretlek.Ne kérdezd miért!"